Ikarosz szárnyalása és...

2006 szeptemberében léptünk be a tündérmesébe. Férj (aki János) munkát kapott külföldön, ami ötvenen túl, sőt inkább a hatvanhoz közel tényleg mese kategória. Nem csak hittük, itt is volt a Kánaán... (igaz, csak anyagilag... a munkakörülményeket, magyar kollégákat és a távházasság nehézséget inkább fedje a feledés sűrű homálya). Ám nem jelentett gondot hónap végén pótolni az elszakadt cipőt, "dalolva" fizettük a számlákat, szépnek láttuk a jövőt és alakult is. És nem, közel sem volt kolbászból a kerítés (annál is inkább, mert kerítést alig láttunk), ott is megdolgozott mindenki a fizetésért, de amiért dolgozott, az meg is jelent a bankszámlán korrekten, tisztán!
Távházasságot nem sokáig bírtuk, így kiköltöztem egy bérelt lakásba és még ez is ment simán: fizettük az itthonmaradt lakás rezsijét és a nagyfiú tandíját, és így is megéltünk vidáman. Nyaralt nálunk az egyik unokánk, szépséges ünnepeink voltak ajándékokkal a gyerekeknek. Egy jó kategóriájú autót is bevállaltunk hitelre - mert az előző évben készpénzért vett járgány nem akart velünk maradni és fejreállt egy német autópályán... szerencsére gazdáját megkímélte. Nem aggódtunk 50+ évesen, hogy miből fizetjük a hitelt - utólag belegondolva, talán kellett volna...
A "válság" a nyugati végeket sem kímélte, így 2008 decemberében a mese gonosz fordulatot vett... Pár hónapig keresgéltünk még ott külhonban, azonban pénzünk fogytán hazaköltöztünk (csak azt a napot tudnám feledni...)
Itthon "szeretettel" várt minket a munkaügyi központ, 0 jóhírrel és annál valamivel több járadékkal. Szembesültünk azzal, hogy ennyi idősen itthon bejelentett, tisztességes állást találni egyenlő a lehetetlennel, így megcéloztuk a nyugati szomszédot. Százas nagyságrendben küldött profi önéletrajzok, hiszen férj (aki János) több jó szakmával bír és a németet sem alapszinten beszéli... Sok pozitív visszajelzés érkezett, ám munkavállalási engedély nélkül állás nincs. Munkavállalásit úgy szerezhet a halandó, ha valaki foglalkoztatja és megkéri számára. Itt harapott a kígyó a farkába...
Megkértük a nyugdíjfolyósítótól a szolgálati év kiszámítását, na mi lett az eredmény??? 39 év 302 nap szolgálati idő... no comment. Illetve mégis: ahhoz, hogy az álláskeresési járadék után jogosult legyen valaki - konkrét esetben férj - álláskeresési segélyre, 40 év igazolt munkaviszony kell, tehát nálunk hiányzik 63 nap! Ami végülis meglett, de egy további akadály merült fel: augusztusi születésű (aki János), így még nem esik bele abba kategóriába, hogy három éven belül betöltse az öregségi nyugdíjkorhatárt. Szintén pár hónap a difi..., de az sajnos megvan. És a szabály az szabály.
Itt tartunk most és holnap megyünk a magasságos Önkormányzati Hivatalba "rendelkezésre állási támogatás"-ért. Ugye, milyen szép neve van????? Szinte melentegi a szivemet-lelkemet :(((
Azt már csak halkan teszem hozzá: lehet, hogy erre sem leszünk jogosultak, és akkor itt állunk abszolút nulla jövedelemmel. Szép karrier...